Szeretném ezt a cikket egyfajta utószóként közzétenni egy másik cikkhez, amit írtam: "Szorongás és stressz, mindenki egy személy", hogy elmagyarázzam néhány véleményemet és meggyőződésemet a témában. Az utolsó cikk, amit írtam, kissé tüzes volt, de jogosan, figyelembe véve a nyomtatásban lévő tartalom jelenlegi állapotát. Szeretném kijelenteni, hogy sok olyan emberük van, akik valóban törődnek a potenciális ügyfelek jólétével, és őszintén szeretnének segíteni nekik.
Kezdjük
Remélem, hogy munkáim így folytatódnak majd, hogy minél többen kövessék példájukat. Ebben a rovatban e negatív érzelmek sötétebbik oldalának társadalmi vonatkozásait elemzem. Kezdetnek a Félelemről szeretnék beszélni. Az életben gyakran találjuk magunkat olyan helyzetekkel szemben, amelyek bizonytalannak és ijesztőnek tűnnek. Tapasztalatom szerint, amikor ideges vagyok, vagy félek egy új választási vagy etikai dilemmától, ideges, szorongó és néha szerencsétlen leszek. Úgy tűnik, hogy ahelyett, hogy logikus gondolkodással néznék szembe ezekkel a dilemmákkal, sokkal könnyebb magamba húzódni, és úgy gondolom, hogy ezt másokban is felismertem.
A félelem attól, hogy azt tegyük, ami helyes vagy ami a legjobb, gyakran az önvádaskodástól való félelemből fakad. Lényegében a helytelenségtől. Tévedni társadalmilag már nem oké, és ez a kérdés egyik lényege. Amikor irracionálisan ragaszkodunk valamilyen elfogult és primitív perspektívához, akkor vagy tudatlanságból vagy büszkeségből megragadunk a következtetéseinknél. Ez kezdetben csökkenti az emberek elvárásait veled szemben. Nos, ez rossz dolognak tűnhet, de gondoljunk bele. Ezen a vonalon a szorongásaink származhatnak a társadalmi becstelenségből is, de sokszor abból a feszültségből, ami abból a félelemből fakad, hogy félünk mások reakcióitól vagy a rólunk alkotott véleményüktől.
Szorongás
Azt hiszem, általában egy olyan időszak alatt épül fel, amikor a szorongásaink miatt a világot egy eltorzított lencsén keresztül látjuk. Mivel a világot torz lencsén keresztül látjuk, abszurd módon reagálunk a világra, és hosszú távon még több negatív forgatókönyvet hozunk létre, ami viszont még több szorongást okozhat. Szorongásaink eredete olyan sokféle lehet, hogy csak azt tudom javasolni, hogy szánjunk időt életünk közelmúltbeli eseményeinek értékelésére, hogy teljesebben racionalizáljuk a szorongás időszakában hozott döntéseket. Nehéz érzelmileg függetleníteni magunkat mások véleményétől, amíg meg nem tanulunk őszintén elkezdeni foglalkozni önmagunkkal, és ennek számos megnyilvánulása van az életünkben.
Depresszió
Ez már a tudósok témája! A depresszió számos forrásból ered, valójában olyan sokból, hogy éveken át írhatnék róla, ahelyett, hogy mindezekre kitérnék. Mondanom sem kell, hogy a melankólia nagy része kémiai egyensúlyhiányból, a problémák őszinte és nyílt kezelésére való nem hajlandóságból, az életkörülményekből és számos más aspektusból ered. Én személy szerint nem hiszem, hogy egy bizonyos módon kezelhető, ahogy a félelem és a szorongás sem gyógyítható 1 módon. Az elszánt önsegítés, a belső elmélkedés és más hasonló eszközök hosszú időszaka sokaknak segített, úgy láttam. Az egyik fajta depresszió, amit kész vagyok itt teljesen beírni, az a fajta, amit a felismerni akarás okoz. Ez szerintem az önértékelési nehézségekből, a magányból és a teljes unalomból ered.
Következtetés
A legjobb módja ennek leküzdésére az, hogy felfedezzük a céltudatosságot, és a szarvánál fogva ragadjuk meg azt. Gyakran előfordul, hogy amikor ezt tesszük, azon kapjuk magunkat, hogy valami számunkra értékeset valósítunk meg. Ezáltal a legsötétebb óráinkban is célt és önértékelést kaphatunk. Lehet, hogy működik, de az is lehet, hogy nem. Ki tudja? De egy próbát mindenképpen megér. Szeretném elmondani, hogy bármit is állítottam néhány hozzászólásomban, az nem több, mint a véleményem, úgyhogy vegyétek őket annak, és mint mindig, legyetek szkeptikusak. Legyen azonban biztos benne, hogy nem az előítéletek lencséjén keresztül ítélkezik, és talán talál valami értékeset, ami megszólítja Önt. Őszintén remélem.